Travels

5 nap Portugáliában (2. rész)

Folytatódnak a Lisszaboni kalandozások:

Negyedik nap:

Sintra – kirándulás a Pena Palace-hoz

A hely amit már a legelejétől kinéztünk, hogy ide muszáj ellátogatni! Mesebeli színes kastély, gyönyörű kilátással. Na kezdjük is az elején.

Útban a várhoz felfelé, nagy örömködve a felhők között (ami a képen olyan mint a köd, de azok gyorsan suhanó felhők voltak)

Egy kis töri: egy középkori, létező mesebeli mór kastélyról beszélünk, ami az UNESCO egyik világörökségének kiáltottak ki, és a világ 7 csodájába is bele tartozik. A hosszan mór kézben lévő területet 1147-ben foglalta vissza az első portugál király, I. Alfonz. A nemesek kedvenc tartózkodási helye lett a tenger közelsége miatt, és a portugál királyok nyári rezidenciájaként szolgált évszázadokon keresztül. A 19. századi romantikus építészet egyik legvarázslatosabb helyszíne ez, 200 hektáros területtel körülvéve, gyönyörű kerttel, rengeteg fajtájú növényekkel és virágokkal, amiket még Amerikából is hozattak.

Tuk-tukkal érkeztünk a hegy lábához, a kilátás lenyűgöző már messziről látni lehet a vár egyik sárga épületét

A hostelben elfogyasztott reggelink után vonattal mentünk Sintrába, azt hiszem talán 1 órás út lehetett, a vonat a Sintra hegy lábánál lévő városban tett le minket, és a vasút állomástól tuk-tukkal vittek fel minket a várhoz. 2 lehetőség van egyébként a feljutáshoz, busszal és tuk tukkal. Mi az utóbbit azért választottuk, mert még nem ültünk soha azon, így fejenként 5€-ért, 20 perc alatt fent is voltunk (a busz is 5€, így akkor már inkább a tuk-tukot preferáltuk). Szuper élmény, mindenkinek ajánlom aki még nem próbálta. A vezető egy nálam fiatalabb leányzó volt, nagyon kedves és sokat mesélt a vár történelméről, a tájról és a városról amíg feljutottunk, így egy kis idegenvezetésben is részünk volt. 🙂 Onnan kb fél óra gyalogút várt ránk, meredeken felfelé. Izgalmas volt, hiszen nem túlzok, ha azt mondom, az erdő közepén a felhők között között jártunk; szó szerint! Éreztem az arcomon a felhőket, ahogy páraként mennek el mellettünk, olyan érzés volt mintha a víz arcon spriccelne, gyönyörű volt a kilátás, imádtam minden percét! Persze ahogy egyre feljebb jutottunk, egyre hidegebb is lett.

A vár belseje szépen berendezett volt korabeli konyhával, étkezővel, szobákkal. A vár tetején a forró italommal próbálok dacolni a széllel muhaha

A kilátás lélegzetelállító, a növények gyönyörűek, a kőszobor… hát, elég ronda és ijesztő. 🙂

WARNING: aki tavasszal megy, mindenképpen hozzon meleg pulcsit, kabátot, sálat, sapkát, mert a tuk tuk lány mondta, hogy itt fent az erdőben -10 fokkal hidegebb van mint Lisszabon belvárosában… mi felkészülve jöttünk meleg kabáttal, de így sem volt melegünk a több órás nézelődésben…A vár belsejének meglátogatása után jól esett a büfében kapható forró ital. Én kávét vettem, a párom teát, de lehet kapni forró csokit és pár hideg élelmet, bár a hűtő tömve volt mert senki nem akart hideget enni ebben az időben. Nem is csodálom! 😀 Forró italok 2-3€ körül voltak. Ezután jött a palota külső részének bebarangolása, a vár szélét ahogy körbejártuk, szinte levitte a fejünket a “szellőcske”nem semmi, milyen erősen fújt. Így igyekeztünk minél gyorsabban haladni és a végére érni. 😀

Visszafelé az utat a vártól sétálva tettük meg, de nagyon vigyázni kell mert nincs kiépített járda, (csak amikor a faluba leértünk) és az autók közel suhannak el az emberek mellett, így legyünk mindig óvatosak!

A várból leérve ez a látvány fogad, a faluban van szuvenír shop, rengeteg étterem, még ALE-HOP üzlet is! 🙂 Késő délutánra melegebb lett és kisütött a nap is, és beültünk egy helyi portugál étterembe megebédelni. Nagyon jól esett a forró étel a szétfagyás után! (Egyébként a vár belsejében kellemes hőmérséklet van, így ott azért nem fagy meg az ember.) A párom halat rendelt, én bablevest. Nagyon hiányzott már, eszméletlenül hasonlított a magyar babgulyásra! Néha hiányoznak az otthoni ízek…fincsi volt! Ebéd után aztán indultunk vissza vonattal Lisszabonba.

Mindent egybevetve, hatalmas élmény volt, mindenkinek teljes szívből ajánlom, hogy ha Lisszabonba látogat menjen el és nézze meg ezt a varázslatos helyet. A viszontagságos idő ellenére megéri, sőt így talán az ember jobban is értékeli, amikor feljutott a csúcsra, és elé tárul  a látvány.


Ötödik nap

Cascais Beach és Belem

Mai napunk persze, hogy a strandra vezetett, méghozzá Cascaisba. Ez volt a legközelebbi strand, vonattal 40 perc alatt elérhető. Szerintem ezt a napot vártam a legjobban, hiszen imádom a tengert, na de óceánnál még sosem voltam! Így most már ezt is kihúzhatom a bakancslistámról. 🙂 Aggódtam, hogy végül nem jutunk el ide, mert ahogy az időjárás viselkedett eddig, nem volt túl bíztató a helyzet. De szépen lassan csak felmelegedett az idő, és kabátból pár nap alatt bikini lett. 😀 Na jó nem teljesen, mert a víz nagyon hideg volt, így csak a lábunkat mártogattuk és sétáltunk a vízben. De akkor is. Az ÓCEÁNBAN sétáltam életemben először! 🙂 

Starbucksos reggelink után indultunk is Cascaisba. A vonat a víz mellett haladt végig. Vicces angol étterem fogadja a strandra érkezőket, érdemes elolvasni! 😀 A negyedik képen egy hatalmas “futóhomok” van, vagy nem tudom mi csoda, nagyon érdekes jelenség volt, mert édesvíz szivárgott felfelé a homokból, de ahogy beleléptünk, elsüllyedt a lábunk térdig. A kisgyerekekre ez veszélyes lehet, nekünk nem volt probléma, ki tudtunk könnyedén lépni belőle.

Reggel még hűvös volt egyébként, így hosszú nadrágban indultam el és pulcsiban, de vittem rövidnacit, hogy lecserélhessem amikor odaértünk ha túl meleg van. (A Mcdonalds wc-je pont megfelelt erre a célra.)

Gyönyörű szép kék volt az óceán, de kb. senki nem úszott mert iszonyat hideg volt a víz.

Kb 3 órát töltöttünk Cascaisban, végigsétáltunk az óceán melletti kiépített part részen, és vissza a pályaudvarra. Még túl korán volt, így spontán úgy döntöttünk, hogy a hazaúton leszállunk Belém-ben is, hiszen az egyik leghíresebb város Portugáliában. A San Francisco hídra (na jó, Április 25. hídra :D) szép kilátás nyílt, elsétáltunk a Felfedezések Emlékművéhez is. Egyébként fel lehet menni lifttel a tetejébe a kilátóhoz, de mi nem mentünk mert sokan voltak. Aztán elgyalogoltunk a Belém toronyhoz, ami nagyon érdekes látványt nyújtott, és ahogy jött a dagály, a víz kezdte ellepni a lépcsőket ahol az emberek napoztak, gyerekek játszottak. A torony régen börtön aztán védőbástya lett, de ma már csak a turista látványosság ami előtt egy hatalmas park terül el. Rengetegen voltak, így bár be szerettünk volna menni a toronyba, ki kellett hagynunk.

Meg akartuk kóstolni az igazi Pastel de Nata süteményt a Pastel de Belém híres cukrászdájában ahol az eredetit csinálják, de esélytelen volt, hogy azt a sort kiálljuk ami ott volt. Egyébként a hostelben is volt Nata süti reggelinél, és az is nagyon finom volt, így beértük ennyivel.

Belém után hazafelé vitt az utunk, és csomagolnunk kellett, hiszen másnap este indult a buszunk vissza Madridba, de a szobát reggel 11-ig el kellett hagyni. Így a tervünk az volt, hogy aznap mindent bepakolunk, és a táskákat a recepción hagyjuk amíg még teszünk egy utolsó sétát a városban.


Utolsó nap

Bairro Alto és Eduardo VII. Park

Miután elfogyasztottuk a reggelinket, leadtuk a csomagjainkat a recepción és elindultunk felfelé a Bairro Alto negyedbe. Eredetileg este akartunk ide feljönni, mert azt mondják a nightlife itt kihagyhatatlan, de végül csak így nappal lett rá időnk. De így is szuper volt, siklóval zötykölődtünk fel a tetejére,jó kis élmény volt bár nekem túl rövid, 5 perc alatt fel értünk. 🙂 Érdekes bohém negyed ez,a szegénység keveredve a luxussal, a bárok és üzletek egymást érik. Még nappal is volt élőzene, tele volt bódékkal a terület, lehetett kapni fagyitól kezdve ételeken át szuvenírig mindent, pezsgett az egész, tele volt élettel. Nekünk nagyon tetszett.

Ezzel a szegény szét graffitizett siklóval utaztunk

Kilátás a Bairro Alto-ról

Ezután az Eudardo VII. Parkba vitt az utunk ami tökre az ellenkező irányba van, de még korán volt, így elütöttük ott az időt. Gyönyörű és vibráló zöld, hatalmas terület! A Tejo folyót is látni lehetett ilyen magasból.

Eduardo VII. Park, szobor a legtetején, és az utolsó villamos, ígérem! 🙂 (A villamos lent közlekedett amúgy, nem itt.)

Ezzel zártuk a napot, visszamentünk a táskáinkért és indultunk a busz pályaudvarra. Amit bánok, ahova nem sikerült eljutni az a Szent György vár, de így is rengeteg mindent sikerült megnézni, és bőven kitöltöttük ezt a majdnem 6 napot állandó sétálással. Maximum 5-6 napot javasolnék annak aki szeretne eljutni Lisszabonba, ez alatt az idő alatt rengeteg helyre el lehet jutni. Mi többet sétáltunk, nem villamosoztunk, így lassabban értünk el a célba mindig de szerettünk volna ráérősen nézelődni. 🙂

Lisszabon egy csodálatos hely rengeteg látnivalóval, könnyen megközelíthető, hiszen EU tagállam és csak egy személyi igazolvány is elég. Mindenkinek jó szívvel ajánlom.

Katt ide az I. részért