Travels

Peru, 2. rész, Lima

Az egy hónapos perui út során az első hét Limában telt, és innen mentünk meglátogatni közelibb városkákat/kerületeket, múzeumokat, így ez jó kiindulás volt a város megismerésére. (A későbbiekben aztán utaztunk Peru északi és déli részeire is.) A belvárosban (Centro Historico de Lima) rengeteg tour van, nem is kell keresni, vagy előre foglalni, hiszen jönnek oda hozzád állandóan brosúrákkal, és választhatod az éppen neked megfelelőt. (Átszámítva kb 4-5€-tól vannak túrák, ami szerintem teljesen megéri.) Ami általában online foglalós, az nagy valószínűséggel megtalálható a városban is. Vannak kisebb utazási irodák is amik kínálnak túrákat, és akár már aznap mehetsz ahogy foglalsz. (Én szeretek mindent megszervezni előre online, és tudni, hova megyünk és mikor, de minimális spontaneitást itt fel kellett vennem, mert sokszor még nem tudtuk, hogy mit fogunk csinálni holnap; múzeum vagy tengerparti városnézés? Az időjárástól is függött és attól, hogy a párom családja is jön-e velünk, vagy csak ketten leszünk.)

 

Miraflores, Costa Verde

Miraflores Lima tengerparti üdülőhelye és szórakoztatóközpontja. A strand népszerű a siklóernyősök és szörfösök körében is. Ide mi is egy előbb említett kis utazásszervező céggel jutottunk el, egy felül nyitott turista busszal. (A nap miatt leégtünk, a hűvös szél miatt pedig megfagytunk, de azért persze szuper volt így végigmenni a városon. 🙂 ) Annyira gyorsan történt amúgy, hogy ahogy megvettük a jegyeket, a busz 10 percen belül indult 3 saroknyira onnan ahol voltunk, így sietni kellett, hogy le ne késsük! De legalább nem kellett órákat várni a kövire. 🙂

Miraflores, Costa Verde. A kedvencem!

 

A tour kb 3,5 órás volt, végigmentünk a városon a Mirafloreshez, onnan a Costa Verde-n át egészen az utolsó messze lévő kis hegycsúcsig, ahonnan már nem lehet továbbmenni autóval. Innen láthattuk Peru fényűző arcát is a felhőkarcolókkal, tengerpartra néző villákkal. Bevallom jó volt egy kicsit kiszakadni a szegény kerületekből, hogy nem jön oda senki kéregetni és eladni mindenféle kacatot meg cukorkát. Hogy nem hallod minden tizedik másodpercben a fagyi árus dudálását, a hangos árusokat hangszóróval, és egyéb kellemes muzsikát amit a füled imád… 😀

Ezen a részen érezni lehetett Amerika ráhatását, hiszen Peru kb. összes pénze erre a luxusra folyik be, ami szomorú mert fejleszteni kéne máshol is, ahol rá is szorulnak. De ez a turista csalogató környezet, így erre megy el a pénz. Erre a gazdag környékre jönni olyan érzés volt mintha újra visszatértünk volna jelenbe, hiszen ha Peru egyéb területein jár az ember, egy kicsit olyan mintha a múltban járna. De nekem a Costa Verde a nagy fallal már régóta nagy álmom volt, és nemcsak, hogy rajta mentünk végig a busszal, hanem visszafele a parton is! 🙂 Így közelről megvizslathattam a dombokat, amik amúgy hálóval voltak lerögzítve, hogy ha jön az eső vagy a földrengés, ne omoljon le. Még tábla jelzés is volt a Tsunami evakuálási irányról. Amit azért fura volt látni, még soha nem láttam, ezáltal most átéreztem egy kicsit a veszélyét a dolognak, hogy itt bizony történhetnek súlyos katasztrófák.

 

 

+ Tipp: naptejet és kardigánt érdemes magunkkal vinni, ha hosszabb városnézésre megyünk, mert nem csak a buszon de a városban mindenhol nagyon változékony az időjárás. Egyik percben még meleg van, másikban már hűvös szél fúj…Ráadásul itt hamar lemegy a nap, olyan 5 óra körül már hűvös van, és 6 körül már sötét.

Az idegenvezetős túrával az a gond, hogy nem sok időd van bámészkodni, nem úgy osztod be az időd ahogy te szeretnéd. De, két indok miatt hasznos. Egy, hogy elmesélik a történetét az adott helynek, kettő, hogy még így is olcsóbb, mintha taxival utaznád be ezt a távot. 5€-ért egy szavunk nem volt.

Szóval az idő rövid, mi kaptunk kb 15 percet a Parque del Amor-ban, és utána mennünk kellett vissza a buszhoz… 🙁 Valljuk be, 15 perc semmire nem elég! Szívesen leültem volna élvezni az óceán látványát, megnézegetni a színes köveket, a szerelmes szobrot és nem sietve kattintani pár képet fel se dolgozva az élményt és már rohanni is. De a part melletti buszozás kárpótolt egy kicsit.

Parque del Amor

 

Ezek után még a busz elvitt minket pár helyre, ahol többet sétálhattunk, és meséltek még egy kicsit a történelemről is. Sajnos a nevére már nem emlékszem. Volt egy híd, ahol ha átmész, 30 másodpercig nem vehetsz levegőt és kívánhatsz egyet. Hát…a híd elég hosszúnak bizonyult ahhoz, hogy 30 másodpercig ne vegyek levegőt, a végén már majdnem futottam, hogy átérjek ezen az időn belül, de remélem attól még teljesül! 😀  Ezzel be is fejeződött a városnézés és a busz ott tett le minket a belvárosban ahol felszálltunk.

+ Tipp: este is érdemes ellátogatni a Mirafloreshez, mert nagyon szépek a fények!

 


Callao

Ez a terület Lima híres kikötője. Nem érdemes kihagyni, nagyon szép a táj, és jó nagy sétákat lehet tenni a partok mellett. A mindig szmogos és szürke belváros után jól esett friss tengeri (vagyis ez esetben óceáni :P) levegőt  szívni! Ide mi taxival mentünk ami kb másfél órás út volt,  és kombival vissza (nem idegenvezetéssel, szerintem ide felesleges, és legalább az ember saját tempóban tud haladni és szétnézni, meg itt inkább csak látni kell, nincs sok mesélni való.) A látvány magáért beszél amikor az ember megpillantja a rengeteg madarat a vízen, de sajnos ahol a víz már nagyon sekély, ott a szag elég erős a sok döglött hal miatt. 🙁

A tértől elindulva az óceánig ez a látvány fogad.

 

Elérve a madarakhoz és a sekélyebb vízhez.

+ Tipp: ide taxival érdemes jönni, mert hosszú az út, és így olcsóbban jöttök ki hiszen osztoztok a fizetnivalón, nem úgy mint a kombiban, ahol az ár/fő.


Museo Nacional de Arqueologia, Antropologia e Historia del Peru (Nemzeti Archeológiai és Antropológiai Múzeum)

10 sol a belépő (3 € kb), és rengeteg archeológiai kincset felfedezhetünk itt. Igazi kincset is, merthogy Peru nagyon híres az aranyról. Csak a szomorú a dologban az, hogy évekkel azelőtt, mielőtt az archeológusok megtalálták és kiásták volna a kincseket, aranyat és múzeumoknak sokat érő tárgyakat, a fosztogatók már rég ellopták a legfontosabb, legtöbbet érő kincseket. Ezért van az, hogy a múzeumokban alig vannak ilyen tárgyak, mert a 80-90%-át a fosztogatók már rég eladták, így szerte a világon keringenek. És nem csak holmi aranyról van szó, hanem nagy nevű inka királyokról, nemesekről, papokról, akiket rengeteg arannyal, ékszerrel együtt temettek el… így főleg, a rablók számára nem sokat érő kulacsokat, textileket és egyéb használati tárgyakat találhatunk a múzeumokban. Ami véleményem szerint szintén nagyon érdekes, hiszen ha belegondol az ember, hogy lehetséges, hogy több száz évig ilyen jó állapotban megmaradtak az anyagok és kőből,fából faragott edények, stb.? Mikor a póló amit veszek, pár év alatt tönkremegy?! 😀 És érdemes megfigyelni az alább látható textil színét, milyen élénk piros! Hihetetlen, hogy több száz éves és még mindig ilyen jó állapotban van.

Pár arany tárgy, kőszobrok, textil és kulacsok.

 

A múmiákat több anyag rétegbe bugyolálták be, kincsekkel és étellel temették el őket a föld alá.

 

Érdemes a belvárosban nagy sétákat tenni a Plaza de Armas, a Centro Historico de Lima (belváros) körül, elnézni a piacokra, és rengeteg szuvenír shopot is találunk a centerben. Limában ennyi a látnivaló, Peru más városai viszont rengeteg gyönyörű és lélegzetelállító  helyszínnel büszkélkednek. A továbbiakban ezekről olvashattok!

Katt a 3. részért –>