Travels

Peru 5. rész [A sivatag]

Ezen a napon rengeteg élményben volt részünk; délelőtt borkóstolásra látogattunk Ica-ban, láttuk a 7 fejű Pálmafát ami a legenda szerint pusztulást hozhat Icára, és ami a lényeg, délután az egyik legfantasztikusabb programban vettünk részt: a Huacachina sivatagban sandboardoztunk!

 

Reggel felvett minket jól megszokott sofőrünk Paracasban, és útnak indultunk Icába. Az alkoholt kedvelőknek mindenképpen ajánlom ezt a túrát, hiszen első állomásunk egy bortermelő földre vezetett, ahol a legfinomabb, legédesebb, leghíresebb bort készítik Peruban. Mondom én ezt úgy, hogy nem igazán vagyok oda a borért. 😀 (Én egyébként ezt ki akartam hagyni, hiszen nem vagyok egy nagy alkohol rajongó, de ez egy egész napos túra volt így, hogy mind a 3 helyre ellátogattunk, így nem volt ilyen opció, de végül nem bántam meg!) Szóval nem is igazán akartam megkóstolni őket, de a hölgy aki körbevezetett minket, olyan viccesen adta elő a különböző borhoz tartozó pajkos történeteket, (ez a bor a szíved választottját segít meghódítani, ez a bor segít gyereket nemzeni, ettől a bortól nem leszel másnapos stb stb. 🙂 ) hogy végül én is rászántam magam és kóstoltam párat. És milyen jól tettem! Soha nem kóstoltam ilyen finom, édes borokat, Bayleshez hasonlító krémlikőröket és különböző, pálinkához hasonlító alkoholt, ami még finomabb és édesebb volt, mint a magyar (nem igazán szeretem a nagyon erős alkoholt, lehet, talán ezért ízlett jobban, mert ezek nem voltak olyan erősek). A kóstolás után aztán ha az ember szeretne vásárolni, nyugodtan megteheti, nagyon jó árban vannak a bortól kezdve a gyümölcs lekvárig minden, (nagyon szépen be vannak csomagolva, ajándéknak is kiváló,) hiszen nem csak bort készítenek itt, hanem mindenfélét gyümölcsből, de a fő arculatot persze az alkohol adja. Ami furcsa nekem, hogy lényegében a sivatagban termesztik a szőlőt, és az egyéb gyümölcsöket, hiszen nagyon száraz itt a föld és az éghajlat, eső nagyon ritkán esik, és mégis nagyon finom termékeket készítenek! Az ember azt hinné, hogy ilyen szikkadt földből soha nem tudnának jó minőségű dolgokat készíteni, és mégis… 🙂

A hölgy a kóstolás előtt egyébként körbevezetett minket és megmutatta, milyen technikával érlelik a szőlőt, és hogyan készül a bor. Két egymás mellett elhelyezkedő “medencében” zajlik a művelet. Az egyikben a mai napig régimódian tapossák a szőlőt, a másikban viszont egy hatalmas fa prés végzi a munkát. (Sajnos arról nem találom a képet, de úgy kell elképzelni, hogy a medence felett lóg egy hatalmas fa prés, amit ha leengednek akkor összepréseli a szőlőt.)

Aztán amikor ez megvan, állni hagyják, és utána beletöltik ezekbe a kőből készült üreges tartókba amiknek a tetejét aztán lefedik, így semmiféle levegő nem jut be. Érdekes egyébként, hogy ők fahordó helyett ezt használják, és mégis nagyon finom lesz a végeredmény, hiszen pl. a tölgyfahordó is ad a bornak egy kis ízt ha jól tudom, tehát az is számít milyen fajta hordóban érlelik.

A régi “kőhordókat” itt tárolják, rengeteg egyéb kinccsel, úgymint képek, rajzok, állatbőrök, törzsi maszkok, textilek, és egy kitömött krokodil…!

A kóstolás után körbe lehetett nézni a birtokon, és szuvenírt, ajándékot vásárolni.

Nagyon szép csomagolásban lehet kapni a borokat, feles poharakat, különböző alkoholos italokat.

 

Volt a környéken pár ilyen inka szobor, és pár fa hordóra is rábukkantunk! Vajon régen ők is ebben erjesztették a szőlőt a “kőhordók” helyett?

 

Az utunk ez után egy hangulatos kis étterembe vitt, ahol két hatalmas ara papagáj fogadott minket.

Ez pedig a banánfa “virága”, ami hatalmas!

 

A lakmározás után elindultunk a Huacachina Oázishoz, de előtte még tettünk egy kitérőt Cachiche-be, egy fura jelenséghez ami egy majdnem vízszintesen nőtt, kacskaringós pálmafákból álló terület, a Palmera de siete cabezas, azaz a 7 fejű pálmafa.

A legenda úgy tartja, hogy volt egy teljesen normális egyenes pálmafa, ami a gonosz boszorkányok találkozó helye volt, akik emberáldozatokat tettek a jövőre vonatkozó tudásért. Egy nap az egyik boszorkány húzta a legrövidebb botot, így őt akarták feláldozni,  de ellenkezett és nagy haragra gerjedt, így elátkozta a pálmát. A fának a törzse hatszor csavarodik meg, még a homok alatt is nő, és 6 különböző koronája/feje van. A hetedik koronát minden évben levágják, mert a legenda szerint ha hagyják megnőni, a várost pusztulás éri, ahogy egyszer már meg történt. Nem vágták le és cunami érte a várost, azóta soha nem felejtik el levágni. Tényleg eszméletlen, hogy képes egy pálmafa 7 fejet növeszteni, és a homok alatt is nőni!

Ezután a 10 perces kitérő után folytattuk utunkat a várva várt Huacachina Oázishoz. Elképesztő a látvány mikor megérkezünk, soha nem láttam ilyen sok homokot egy helyen. 🙂 És amikor elkezdtünk lépdelni a homokban fölfelé a boogiekhoz és különböző dzsipekhez, akkor tudatosult bennem… egy igazi sivatagban vagyok! Hatalmas élmény…

Az Oázis

“Connecting with the desert” <3

Gyönyörű volt az egész, szép képek is születtek, de élőben még szebb volt, a fények, a kontrasztok, a dűnék! Na de nem is szaporítom tovább a szót, meséljenek inkább a képek. 🙂

Igaz, hogy ez után a nap után tele volt minden ruhánk homokkal, és soha nem esett ilyen jól a zuhanyzás, de megérte minden perce! 🙂 Nagyon jól éreztük magunkat, a dzsippel a dűnéken száguldozás felért egy hullámvasúttal (amit én imádok), a sandboard is vicces volt, habár lecsúszás után a homokban nehéz és lassú volt visszakapaszkodni, de lecsúsztunk 4-szer azért, és szuper jó móka volt. 🙂 Így most már a sivatagot is lehúzhatom a bakancslistámról.

 

Az előző Peru részhez << katt ide >>